Nézem az olimpiát, csodálkozom, szörnyülködöm és hápogok mint Fásy Ádám. Olvasom az ezer véleményt - egyet értek, nem értek - igaz, nem igaz, nem tudhatom.
De azé:
aki egy aranyat nyer egy olimpián, annak - ott és akkor - kijött a lépés és szerencséje volt. Lásd Igaly Diana, négy évvel ezelőtt és most. Mindegy, öröm mint egyéjszakás. Jókor jön és jókor megy el.
aki hat aranyat nyer Athénban és az ötödiknél tart most (öt VB csúccsal) ez Michael Fred Phelps. Az örömérzés folyamatos és intenzív, kár hogy beledöglik előbb-utóbb az, aki átéli és elhiteti másokkal, hogy ez nekik is jó. Felesége az nem lennék. Sajnálom és/de azt ezért szeretném tudni, mivel baszta át a világot - és saját magát.
aki öt aranyat nyer három olimpián és közben ki-kikap, nos, annak gratulálok. Az tudja mit és hogyan csináljon az önnön és mások öröméhez. Egerszegi Krisztina. Ő is úszó. Klasszisokkal nagyobb és tisztább mint Mr. Phelps, mert csak akkor és ott teszi oda magát, mikor mindenkinek kell és neki is jól esik. A felesleg: sallang illetve nem is éri meg.
Azért a Danone reklámot elfeledném Krisztina!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.