Na... Visszajöttünk a Tisza-tóról, a legnagyobb bánatomra. Jó volt.
Se villany, sem TV, sehol egy gyilkossági hírek, fürdőszobának a tó, ittuk amit vettünk a Kukacban (kocsma), ettük amit fogtunk. Ok, a grillkolbász nem a tóból került elő. De a rák igen, bár azt lehet, hogy nem lehet(ne).
Minden esetre biztató, hogy rengeteg van belőle, jelezve, TISZTA a víz. Fürdésre alkalmas.
Fotóztam sokat, a szemérmesebbekből és szentimentálisakból beillesztek ide azért négyet hogy lehessen látni, hol voltunk.
Két naplemente Kisköre felé, és két napkelte a Szalóki öböl felett.
A részeg fetrengésekből nem lesz bemutató :-) nem mintha nem lenne érdekes és lenyűgöző.
Baromi vihart fogtunk ki az első éjjel, azt hittem csak az marad meg, aki fára mászik, vagy úszni (is) tud. A nők összebújtak félelmükben, a férfiak (seggrészegen) nekifeszültek a szélnek. Egyik haver megjárta: a légnyomáskülönbség - rásegítve az alkohol okozta ingadozásra - hanyatt lökte. Nos, aki már járt a Tisza-tónál, az tudja, ilyenkor a tavalyi sulyom kiszáradt héja általában már a parton hever. Kurva kemény és kurva szúrós. A kezéből, hátából és a seggéből kb. negyven darabot szedtünk ki és fél liter vodkát pazaroltunk rá, hogy fertőtlenítsük. A nyaralás alatt végig csak hason fekve tudott aludni. Feneket hogyan törölt, nem tudhatom :-), a bánatos pofázmányát nézve nem mertünk rákérdezni. Lelkünk azért nekünk is van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.