somewhere... sometime...

Mivel tényleg ez a first posztom, eddig akár blogszűznek is lehetett engem nevezni. Hogy mi lesz majd ezután? A fene tudja mondhatnók, mint egy szűzlánynál: vagy kurva, vagy tisztes családanya.

...és ez nem attól függ hogy alakult az aktus, illetve kinek esett jól. Elkurvulni kielégülés nélkül is lehet, főleg a szó átvitt értelmében. Évek óta - olvasva több száznyi blogot - ezt kijelenthetem, noha éppen mint egy virgin girl, szemérmességből fakadóan, még nem mutatnék be példákat. Pedig lehetne... főleg a magyar politikából és társaiból stb. 

Na, a fene megeszi ez azt jelenti, hogy elméletben már én is tudom a dolgom, mint menyasszony a nászéjszaka előtt. Pedig nagyon nem szeretnék sem alulra sem felülre (itt értsd: jobbra vagy balra) kerülni, mert egyik hely sem egyértelmű számomra. Osztom tehát Obi van Kenobi  véleményét is: semmi nem fekete vagy fehér. Maradjunk annyiban, igyekszem hogy a albedóm 50% környékén mozogjon persze ez sem jó, hiszen az a szürke, ha egyéb szín nem festi meg.

Nos, a fenti hülye totózgatásom közben, el is értem ahhoz, amiről majd itt a blogon írni szeretnék. A gondolataimról. életemről, élményeimről, a csapongó fantáziámról, merész ötletekről és véleményekről, a nagy magyar valóságról. Nem minden lesz teljesen igaz és igazán érdekes. Majd igyekszem a fantáziámmal pótolni és - ismétlem - nem kell komolyan venni.

Vazz, ezt jól leírtam, olyan vegyes, mint egy görög saláta. Majd meglátjuk... és én vagyok a legkíváncsibb.

Minden esetre: arra már ennyiből rájöttem, hogy írni piszok nehéz. Ráadásul így, innét visszanézve kicsit modorosnak és mesterkéltnek is tűnik az eddig begépelt szöveg, de azért sem javítom ki. Később talán jó lesz kontrollnak.

Első nekifutásra ennyi. "Sajnos" holnap utazom a Tisza-tóra nyaralni, szóval nagyot (be)integetek most.